Aktív anód és magnéziumanód összehasonlítása

Aktív anód és magnéziumanód összehasonlítása

Két különböző védelmi elv

A magnézium saját anyagának feloldásával véd. Az ICCP külső, automatikusan szabályozott áramot használ.

Aktív anód és magnéziumanód összehasonlítása — fő műszaki illusztráció.
Monitoring Nincs Van
H₂S Bizonyos víznél gyakoribb Sok esetben kisebb kockázat
Iszap Keletkezik Az elektródából nem
Rozsdamentes Korlátozott Megfelelő szabályozóval
Energia Nem kell Nagyon alacsony
Hosszú távú költség Ismételt alkatrész és munka Magasabb kezdő, kisebb ismétlődő

Mikor melyik?

Magnézium, ha nincs állandó tápellátás. ICCP hosszú távú monitorozott védelemhez, problémás vízhez, rozsdamentes és nagy tartályhoz.

Aktív anód és magnéziumanód összehasonlítása — rendszerrészlet.

Egyes vízmelegítő-rendszereknél a 2,3 V és 1,9 V a potenciösztát névleges beállítási értéke meghatározott konfigurációkhoz, nem pedig univerzális tartálypotenciál. A tényleges meghajtófeszültség és védőáram a modelltől, a víz vezetőképességétől, a tartály geometriájától és a gyártói jóváhagyástól függ.

Az áldozati anód időszakos cseréje nem szükséges, a rendszer azonban alacsony karbantartásigényű, nem teljesen karbantartásmentes: a LED-et, kábeleket és csatlakozásokat a gyártó előírása szerint ellenőrizni kell. Az áramfogyasztás modell- és üzemfüggő.

Önálló retrofit rendszernél a magnéziumanódot csak akkor távolítsa el, ha ezt a rendszer gyártója előírja. A gyári hibrid rendszerek szándékosan kombinálhatnak aktív titánanódot magnéziumvédelemmel.

Az aktív anód csökkentheti az anódból származó iszapot és bizonyos vízkémiai viszonyok mellett a H₂S kialakulásának esélyét. Nem fertőtlenítő rendszer, és nem helyettesíti a termikus vagy más Legionella-ellenes intézkedéseket.

A DIN 4753-3 releváns a zománcozott melegvíz-tárolók korrózióvédelméhez, de a megfelelőséget és méretezést a konkrét tartály–anód kombinációra kell igazolni. A térfogat önmagában nem elég a kiválasztáshoz.

Műszaki adatok → | Konzultáció →